Az elektronikai eszközök egyik legértékesebb alapanyaga az arany. Kitermelésének napjainkban legelterjedtebb módszerei nem igazán nevezhetőek környezetbarát technológiának. Nem véletlen, hogy hazánkban is sokan emlékeznek még a 18 évvel ezelőtt történt nagybányai ciánszennyezésre, ahogy az sem, hogy ennek következtében sokan ellenzik az erdélyi Verespatakon tervezett cianidos technológiájú aranybánya beruházás engedélyezését.

 Halpusztulás a Tiszán a nagybányai ciánszennyezés következtében - Kocsis Tibor (Florafilm) felvétele

Egy átlagos mobiltelefon 0,03 gramm aranyat tartalmaz, amit a nyomtatott áramkörök előállításához használnak fel. A 2007 óta világszerte előállított 7,1 milliárd okostelefonhoz ez alapján körülbelül 213 tonna aranyat használtak fel. 

Az okostelefonokhoz felhasznált legértékesebb anyagok (forrás: Öko Institute / Greenpeace)

Az arany rendkívül értékes nemesfém. Természetes körülmények között a kilonóva-robbanások során keletkezik, amikor neutroncsillagok összeolvadását figyelhetjük meg gravitációs hullámok és gammasugár-kitörés detektálásával. Az első alkalom, amikor ilyen neutroncsillag-összeolvadást követő kilonóva robbanás során frissen keletkezett arany jelenlétét kimutatták, a 2017. augusztus 17-én észlelt GW170817 jelű gravitációs hullám utófényének optikai megfigyelése során történt. Ez alapján tehát elmondhatjuk, hogy az arany keletkezése a csillagok halálához köthető.

 A bolygónkon illetve a Naprendszerben található elemek kozmikus eredete (forrás: Caltech):

A nagybányai ciánszennyezés

Az aranyat többnyire dél-amerikai és afrikai aranybányákban termelik ki, de hazánk szomszédságában, Erdélyben vannak működő aranybányák és ércfeldolgozó létesítmények. A román állam és az ausztrál Esmeralda Exploration közös tulajdonban álló Aurul bányavállalat a Nagybánya-környéki bányák meddőhányóiból nyert ki aranyat és ezüstöt cianid-kioldásos techonológiával. Az Aurul nagybányai üzeméhez tartozó zagytározó gátja 2000. január 30-án éjszaka egy kb. 25 m-es szakaszon átszakadt, s ennek következtében 100 ezer tonna cianid- és nehézfémtartalmú zagy zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a szennyeződés Szamosba, majd a Tiszába került.

A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, így hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek, ahol a 40 km hosszan elnyúló ciánfolt két hét alatt vonult le. A nagybányai ciánszennyezés sokan a csernobili atomkatasztrófa óta történt legnagyobb környezeti katasztrófának is nevezték. A ciánszennyezés következtében a becslések szerint 1240 tonna hal pusztult el a Tisza magyarországi szakaszán.

Kocsis Tibor (Florafilm) felvétele

Az ökoszisztémában végzett mérhetetlen pusztításon túl jelentősek voltak a gazdasági károk. Súlyos veszteségeket szenvedtek el a halászati vállalkozások, az ágazatban 15 ezer ember megélhetése került veszélybe, és jelentős károk érték a turizmusban érdekelt vállalkozásokat is.

Magyarország 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely tartalmazza az élővilágot ért károk helyreállítási költségeit is. Az Aurul mindent megtett, hogy elkerülje a felelősséget, átnevezték a céget, s bár a Fővárosi Bíróság 2006-ban kimondta, hogy a katasztrófáért az Aurul jogutódja, a Transgold is felelősséggel tartozik, a cég végül mégis megúszta anélkül, hogy egyetlen fillér kártérítést kelljen fizetnie. Időközben ugyanis a felelősségre vonás elől csődbe menekült a Transgold.

A borsabányai nehézfémszennyezés

Alig vonult le 2000. telén a ciánszennyezés a Tiszán, néhány héttel később újabb, aranybányászathoz kapcsolódó folyószennyezés borzolta az idegeket. 2000. márciusában a máramarosi Borsabányán az állami tulajdonú Romin vállalat aranybányájához tartozó nováci zagytározó gátja szakadt át. Ennek következtében 10-20 ezer köbméter nehézfémeket (ólom, a cink és a réz) tartalmazó szennyező anyag jutott a Visón keresztül a Tiszába.

Ciánszennyezések a világban

Nem a nagybányai ciánszennyezés volt az első illetve az utolsó aranybányászathoz kötődő folyószennyezés. Egy rövid, nem teljes felsorolás az általam ismert ciánszennyezésekről:

• 1995. Guyana: 3,2 m l cianid tartalmú zagy, az Essequibo folyó 4 km hosszúságú szakaszán kipusztult minden vízi élet
• 1998. május, Egyesült Államok: 6-8 t cianid került egy dél-dakotai folyóba, jelentős halpusztulást okozva
• 1998. Kumtor: 2 tonna NaCN borult a folyóba, 4 halott
• 2000. március, Pápua-Új-Guinea: 1t cianid borult helikopterrről az esőerdőbe (Dome Resources, ausztrál cég)
• 2000. június, Pápua-Új-Guinea: A Rio Tinto lihiri bányája szennyezte el az óceánt
• 2000. december, Guyana: újabb ciánszennyezés → bőrkiütések, hasmenés, hányás a helyi lakosság körében
• 2001. okt. 16., Ghána: több ezer köbméter zagy (két szennyezés is volt két héten belül a Goldfields bányájánál)
• 2002. február, Ausztrália: 400 l folyékony cianid ömlött ki, 500 madár, valamint dingók, kenguruk pusztultak el
• 2003. január, Nicaragua: Ciánszennyezés a Bambana folyón. Beszámolók szerint 12 gyerek halt meg, akik a folyó vízéből ihattak.
• 2003. május, Ghána: A Tarkawa aranybánya egyik újonnan épült csővezetékéből jutott ki cián a környezetbe.
• 2003. június, Kína: Egy Peking melletti aranybányából származó ciánszennyezés három ember halálát okozta.

 A 2006. júniusáig ismertté vált ciánszennyezések teljes listája a Rainforest Information Centre holnapján érhető el.

További folyószennnyezések a Kárpát-medencében

A nagybányai ciánszennyezést és a borsabányai nehézfémszennyezést követően a történtek kivizsgálására az Európai Unió és az ENSZ által létrehozott szakértői munkacsoportok is a helyszínre látogattak. A Nagybánya Munkacsoport (Baia Mare Task Force) több mint 50 potenciális szennyezőforrást a Tisza vízgyűjtő területén, amelyek bármikor hasonló szennyezéseket okoztak. Sajnos, a nagybányai ciánszennyezés óta eltelt 18 év alatt lényegében egyetlen potenciális szennyezőforrást sem számoltak fel, sőt Verespatakon és Felsőcsertésen kanadai beruházók újabb hatalmas külszíni fejtésű aranybánya beruházásákat akarnak létesíteni, cianid-kioldásos technológia használatával.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy a hírügynökségi jelentések a mai napig rendszeresen újabb és újabb folyószennyezésekről számolnak, amelyek be a Tisza valamelyik mellékfolyóján történtek. Néhány eset (a felsorolás itt sem teljes):

• 2000. december: ciánszennyezés az Aranyos folyón (a határérték háromszorosa volt a cianid-tartalom)
• 2004. március: a Szeret folyóba jutott ki 10t cianid tartalmú zagy
• 2004. május-szeptember: Negyed év alatt hat komolyabb folyószennyezés volt Erdélyben, öt alkalommal az „Aranynégyszögben”, egyszer pedig borsabányai aranybányából származott a nehézfémszennyezés.
• 2005. november: ciánszennyezés Borsabányán
• 2008. július: folyószennyezések az Aranyoson, jelentős halpusztulás
• 2017. április: legalább 6000 köbméternyi zagy ömlött ki Erdélyben, a Cupru Min bányavállalat által üzemeltetett színesfémbánya szászavinci zagytározójából. 

Összegzés

A nagybányai ciánszennyezés valamint az aranykitermeléshez köthető más folyószennyezések arra világítanak rá, hogy az elektronikai eszközök előállításához is felhasznált aranyhoz nemcsak a csillagok halála köthető. Mindezek fényében nem véletlen, hogy egyre többen szorgalmazzák a cianidos technológia használatának betiltását. Néhány ország, köztünk Magyarország már be is tiltotta a cianidos technológiát, de sajnos Romániában még mindig nem fogadták el az erre vonatkozóan már évekkel ezelőtt benyújtott törvénymódosítást. Annak ellenére, hogy az Európai Parlament még 2011-ben határozatot hozott a cianidos technológia betiltásáról, az Európai Bizottság nem hajlandó megtenni a szükséges lépéseket. Hosszú távon a külszíni fejtésű aranybányák létesítése és működtetése helyett az elektronika hulladékok biztonságos körülmények közötti újrahasznosítása lenne a környezetbarát megoldás. Ha pedig az okostelefonokat és más informatikai eszközöket gyártó cégek nem olyan készülékeket gyártanának, amelyek másfél-kétévente le kell cserélni, hanem tartósabbak lennének ezek a kütyük, és javításuk is egyszerű és olcsóbb lenne, akkor még kevesebb arany és más nyersanyag előállítására lenne szükség.